Parkinson-kór és a mozgás: mit tud ma a tudomány

A mozgás ma már nem kiegészítő a Parkinson-kór mellett. A kezelés része.

Ha azzal a kereséssel jutottál ide, hogy „Parkinson és mozgás”, akkor jó eséllyel vagy téged érint, vagy valakit, aki közel áll hozzád. És jó eséllyel arra vagy kíváncsi, hogy amit a neten olvasol, abból mennyi igaz.

Ezért mondom el rögtön az elején, mi az, amit a mozgás nem csinál. Nem gyógyítja meg a betegséget, nem helyettesíti a gyógyszeres kezelést, és nincs olyan mozgásforma, amiről bizonyítottan tudnánk, hogy megállítja a folyamatot.

Ami viszont ezután marad, az így is elég ahhoz, hogy az utóbbi tíz évben a mozgás bekerüljön a nemzetközi szakmai ajánlásokba.

Mit mutatnak a vizsgálatok?

A legtöbbet idézett kutatás egy amerikai vizsgálat, amiben 128 frissen diagnosztizált beteg vett részt, akik még nem kaptak gyógyszeres kezelést. Hat hónapon át heti négy alkalommal futópadon mozogtak, két csoportban – az egyik nagy intenzitással, a másik közepessel.

Az eredmény az lett, hogy a nagy intenzitású csoportban a mozgásos tünetek lényegében nem romlottak a fél év alatt, míg a kontrollcsoportban igen. Ez nem jelenti azt, hogy a betegség megállt. Azt jelenti, hogy ebben az időszakban a tünetek szintje nem ment feljebb.

Ez a megfigyelés elég erős volt ahhoz, hogy elinduljon belőle egy nagy, több központú folytatás is – 370 résztvevő, tizennyolc hónap, ugyanaz a kérdés komolyabb léptékben. Ennek az eredményeit a szakma most várja, és pontosan ezért érdemes óvatosnak lenni minden olyan cikkel, ami már ma biztosat állít.

Miért éppen a mozgás?

Két dolog miatt, és a kettő különválasztása fontos.

Az egyik a tünetek szintje. A rendszeres mozgás javítja az izomerőt, az állóképességet, a járás minőségét és az egyensúlyt. Ezek mind olyan területek, amiket a betegség érint, és amik közvetlenül meghatározzák, hogyan telik egy hétköznap.

A másik az elesés kockázata. Parkinson-kórban az egyensúly és a járás bizonytalansága miatt ez a kockázat megnő, és egy csípőtörés önmagában is fordulópont tud lenni. Az egyensúlyt célzó mozgás itt tehát nem életminőségi kérdés, hanem biztonsági.

Amiről ritkán esik szó: a ritmus

Van a Parkinson-kórnak egy jellegzetes tünete, amit az érintettek „megfagyásnak” neveznek – a láb mintha odaragadna a földhöz, jellemzően induláskor, ajtóban, fordulásnál.

Régóta ismert megfigyelés, hogy ilyenkor a külső ritmus segít. Egy metronóm, egy zeneszám, valakinek a számolása, egy padlóra ragasztott csík. Az agy ilyenkor mintegy kívülről kapja meg azt az ütemet, amit belülről nehezen indít el.

A botos gyaloglásnak pontosan ez az egyik érdekessége. A bot leérése minden lépésnél ad egy hallható és tapintható jelet, tehát a ritmus beépül magába a mozgásba. Ez nem terápia, és nem is helyettesíti a gyógytornászt, de érthetővé teszi, miért vizsgálják ezt a mozgásformát külön is ebben a betegségben.

Mit tudunk a botos gyaloglásról Parkinson-kórban?

Több kisebb vizsgálat foglalkozott vele, és 2022-ben ezekből készült egy összegző elemzés is.

Az egyik legtöbbet hivatkozott kutatásban a botos gyaloglás mellett a mozgásfunkciót mérő pontszám javult, az egyensúlyt mérő teszt eredménye javult, és az életminőséget mérő kérdőív is jobb értéket mutatott a program végén.

Fontos viszont a másik oldal is: ezekben a vizsgálatokban a hagyományos gyaloglás szintén javulást hozott. Vagyis a fő üzenet nem az, hogy a bot varázslat, hanem az, hogy a rendszeres, szervezett, felügyelt gyaloglás számít. A bot ehhez ad stabilitást, ritmust és egy kicsivel több izommunkát.

Hogyan kezdj hozzá biztonságosan?

Ebben a betegségben a sorrend nem mindegy, ezért kérlek, ezt a részt vedd komolyan:

1. Beszélj a neurológusoddal. Ő tudja, hol tartasz, és mi az, ami neked most reális.
2. Kérj gyógytornászt. Parkinson-kórban célzott, betegségspecifikus tornaprogramok léteznek, és ezek adják az alapot.
3. Ne egyedül kezdd. Az első hetekben legyen melletted valaki, főleg ha az egyensúlyod bizonytalan.
4. Sík, ismerős terepen indulj. A gyökeres erdei ösvény ráér később.
5. A botok hosszát állítsd be pontosan. A rosszul beállított bot ront az egyensúlyon, nem javít.

Ha mozgásszervi panaszod is van a betegség mellé, arról korábban részletesen írtam: mozgásszervi problémák esetén is ajánlott-e a nordic walking.

Késő elkezdeni?

Ez a leggyakoribb kérdés, amit hasonló helyzetben hallok, és a válaszom mindig ugyanaz – az a kérdés, hogy mit lehet most, nem az, hogy mi lett volna tíz éve.

A vizsgálatok többsége enyhe és középsúlyos stádiumban készült, tehát ezek az eredmények elsősorban erre az időszakra vonatkoznak. A mozgás értéke viszont nem szűnik meg később sem, csak a formája változik: ami korábban tempós gyaloglás volt, az később székben végzett gyakorlat, majd támogatott állás lesz. A cél mindvégig ugyanaz marad.

Arról, hogy idősebb korban is bátran el lehet kezdeni, külön is írtam: nyugdíjaskorban is el lehet kezdeni.

Ha ezt valakinek keresed

Sokan nem maguknak olvassák el az ilyen cikkeket, hanem egy szülőnek, egy házastársnak. Ha te is így vagy vele, egyetlen dolgot javaslok: ne programot vigyél haza, hanem társaságot.

A Parkinson-kórral élő emberek nagy részének ugyanis nem az információ hiányzik, hanem az, hogy legyen kivel elindulni. Ez az a pont, ahol egy hozzátartozó többet tud tenni, mint bármelyik cikk.

Ha kérdésed van arról, hogy nálatok mi lenne a reális első lépés, keress bizalommal. Orvosi tanácsot nem tudok adni, abban viszont szívesen segítek, hogy a mozgás oldaláról mi az, ami biztonságosan belefér.

---

Források: Schenkman és munkatársai (SPARX-vizsgálat): nagy intenzitású edzés frissen diagnosztizált Parkinson-kórban, 128 résztvevő. A SPARX3 fázis 3 vizsgálat protokollja: 370 résztvevő, 18 hónap. Reuter és munkatársai, 2011: nordic walking Parkinson-kórban. Nordic walking Parkinson-kórban: rendszerezett áttekintés és metaanalízis (Health and Social Care in the Community, 2022).

Ez a cikk tájékoztató jellegű, nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot és tanácsadást. Parkinson-kórban a mozgásprogramot mindig a kezelőorvossal és gyógytornásszal egyeztetve érdemes elkezdeni.

Téma: egészség